A fordítói munka izgalmai…

A fordítói munkában az egyik legizgalmasabb az, hogy minden munka más, minden nap újat tanulunk. Persze a fordítók mindenre fel vannak készülve, sőt, arra az öt problémára is, amivel minden fordító találkozni fog munkája során. Összegyűjtöttük, mik ezek.

A humor

Az életünkben hamar megtanuljuk, hogy a humor nem egyetemleges. Ami neked vicces (vagy belefér), az lehet, hogy a kollégádnak már nem. Az pedig majdnem biztos, hogy egy másik kultúrában élőnek nem ugyanott vannak a határai.

Nehéz elképzelni például azt, hogy milyen kemény munka lefordítani egy angol sitcom-ot, mennyire nem kompatibilis az angolok fanyarul elegáns humora a miénkkel, eközben az amerikai humor teljesen adoptálható. Részben ennek feloldására tanítják egyetemeken a „kultúraközi kommunikációt”, ami persze inkább csak segíthet a (humor) megértésben. A fordítóknak azért különösen nehéz a dolguk, mert nem csak arra kell figyelniük, hogy az adott célnyelvre lefordított humor a kereteken belül maradjon, hanem arra is, hogy vicces maradjon. Ez pedig komoly kihívás!

Nyelvi struktúra, felépítés

Ez inkább nyelvészeti probléma, de átlagemberként is megfigyelhető, hogy létezik a nyelv mögötti nyelv. Ezt nevezhetjük ősi tudásnak, azonos alapoknak, vagy bármi másnak is, a tudományágak máshogy hivatkoznak rá.

A lényege az, hogy minden nyelvben vannak olyan szavak, kifejezések, mondatok, struktúrák, melyek jóval túlmutatnak jelentésükön, és gyakran éppen azzal adnak plusz értelmet, ahogy használjuk őket. Biztosan te is tudsz ilyet mondani (egyébként konnotációnak is nevezik), de egy tipikus példája az ősz, ami hazánkban egyszerre egy évszak, és az elmúlás a szomorúság szinonimája is. Ezért nehéz a „De íme sötét hajam őszbe vegyűl már” mondatrészt megfelelően fordítani.

A hiányzó szavak (mindkettő változata)

Inkább a szépirodalomra jellemző, de lehet, hogy már veled is előfordult, hogy egy egy hosszabb lélegzetvételű írásnál visszautalsz egy szóra, úgy, hogy nem írod le újra. De van egy ennél egzaktabb példa is, amikor konkrétan az adott nyelvben nem létezik egy szó. Elmondjuk mire gondolunk, mert így felettébb homályos. Képzelj el egy olyan magyar szót, aminek nincs angol megfelelője. Ha nem megy, segítünk: káröröm. Vagy éppen túl sok megfelelője van egy szónak, ilyen az, hogy az eszkimóknak 20 féle megnevezésük van a hóra, annak függvényében, hogy mikor esett le, milyen az állaga. A fordítónak pedig valahogy meg kell oldania, hogy az egész világ ugyanazt értse az adott szó alatt.

A többjelentésű szavak

Ezekben élenjáró az angol, és a japán nyelv (de mi sem vagyunk nagyon lemaradva), hiszen telis-tele vannak olyan többjelentésű szavakkal, amelyeknek a jelentése csak a szövegkörnyezetből derül ki. Persze ezeket a kihívásokat majd idővel észre sem veszi a fordító, mert „rááll” az agya.

A kiejtés

Ez egy nagyon bonyolult rendszer és probléma, mert vannak olyan nyelvek, amelyben rengeteg szó teljesen más jelentést kap annak kiejtése alapján. Előfordul az is, hogy a jelentésén változtat a beszélő személye, neme vagy a társadalmi státusza. Ez a tolmácsok esetében kíván különösen nagy odafigyelést. A tolmácsnak / fordítónak pedig észre kell vennie ezeket az eredetileg aprónak tűnő, de mégis nagy jelentőséggel bíró módosulásokat.