A fizetség: napi 4 gallon bor

Függetlenül attól, amit írtunk léteztek fordítók és rendkívül jól meg is voltak fizetve. Amikor egy király „napi egy gallon bort ad élete végéig” egy fordítónak, az jelent valamit. Ez történt Geoffrey Chaucerrel 1374-ben, amikor III. Edward király a fent említett díjat adományozta irodalmi műveiért és fordításaiért. Egy vicces mellékes megjegyzés: a „napi egy gallon” négy és fél litert jelent, méghozzá minden egyes napra. Szóval eléggé rottyra tudta magát inni.

Nekik köszönhetünk mindent

Cicero és Horatius voltak az első teoretikusok, akik különbséget tettek a szóról szóra és az értelemről értelemre történő fordítás között. Azóta a szavak értelme szerint fordítunk úgy, hogy közben nagyon figyelünk az egyes szavak árnyalására és jelentéstartalmára, valamint elterjedtek a kifejezések is.

Bacon 600-800 évvel megelőzte a korát

Már a 13. században egy Roger Bacon nevű angol tudós arra a következtetésre jutott, hogy csak akkor lehet jó fordítást készíteni, ha a fordító jól ismeri mind a forrás-, mind a célnyelvet, és ismeri a fordítandó mű szakterületét. Nyolc évszázaddal később ugyanezt a tényt ismételgetik a tudósok minden feltörekvő fordítónak.

A fordítás régen veszélyes szakma volt.

A múltban a fordítás veszélyes szakma volt. William Tyndale-t például 1536-ban kivégezték Hollandiában, mert a Biblia angolra fordításán dolgozott. Az ő fordítását tartják az első olyan bejegyzett angol nyelvű bibliafordításnak, amely közvetlenül a héber és görög szövegekből fordított. Sokan azért kívánták a halálát mert „biztosan sokat tudott és rejtegette azt”. Inkább felakasztották.

Az első kétnyelvű szerződés

Régen nem volt túl egyszerű egy csatatéren – mindkét fél számára előnyös, vagy legalább ugyanazt tartalmazó – szerződést kötni. A világ első kétnyelvű jogi dokumentuma az i. e. 13. századból származik. Az egyiptomiak és a hettiták közötti háborút követően a két fél békeszerződést kötött, amelyet ma a kádesi szerződés néven ismerünk. Amellett, hogy ez az első kétnyelvű jogi dokumentum, ez az első ismert diplomáciai megállapodás is a térségben, és a legrégebbi fennmaradt írásos szerződés.

Az atombombát félrefordítás miatt dobták le.

A szerencsétlen szó a „Mokusatsu” volt, és Kantaro Suzuki japán miniszterelnök mondta ki, amikor a sajtó Japán megadásáról kérdezte. A szó jelentése „no comment”, de könnyen félrefordítható „nem érdemes kommentálni”. A nemzetközi sajtó az utóbbit választotta, ami az ellenséges erők megtorlását váltotta ki. Tíz nappal később ledobták a bombát Hirosimára.

Nők hátrányban

Egy kevésbé ismert fordítási tény: a női fordítók csak a 19. században kezdték saját nevükkel aláírni műveiket; korábban a nők álneveket használtak, vagy egyáltalán nem írták alá fordításaikat, hogy elkerüljék a nevetségessé válást vagy munkájuk elutasítását.

Mi természetesen női fordítókkal is dolgozunk. Válassz minket és hibátlan fordítást kapsz vissza.