A legtöbb beszélt és írott nyelvben 3 különböző „fő” igeidő létezik: a múlt, a jelen és a jövő. Ez logikus, hiszen amikor beszélsz vagy a múltban történő dolgot mondasz el, vagy a jelenről beszélsz, vagy egy jövőbeni trémáról. De akkor hogyan lehetnek olyan nyelvek, ahol csak 2 igeidő van, és hogyan lehet olyan, amiben tíznél is több? Tudj meg mindent!

Egyáltalán mi az az igeidő?

A magyar nyelvben már réges-régen megjelentek a változatos ideidők (ilyen az egyszerű befejezett jelen, az egyszerű befejezett múlt, például). Mielőtt kicsit belemennénk az igeidők rejtelmeibe, gondolkodjunk egy pillanata, és vessünk fel egy problémát.

Mi történik akkor, ha egy nyelvnek van olyan igeideje, amelyik másik nyelvben nincs.

Egyetlen hosszabb mondattal nyelvészkedünk egy kicsit (nehéz lesz teljesen megérteni, mert soha ilyesmivel nem találkoztál). Az igeidő helyes használatához fontos az igeszemlélet (ez azt mutatja meg, hogy a cselekvés állapotát (például esik az eső) vagy a befejezettségét, (pl. megette a kenyerét). Az igejelleg a cselekvés lefolyási módja: ez lehet tartós (eszik) ismétlődhet (eszeget), vagy intenzitásra is utalhat (suttog, tehát nem kiabál).

Oké, ha eddig nem kavartunk össze mindent (és még csak a magyarnál járunk), íme egy példa, amit a magyar nyelvben automatikusan használsz, az angolban viszont megőrülsz tőle. Ha azt mondod, holnap moziba megyek, az igét jelen időben használod, viszont a lehetséges jövőre utalsz. Ez azt jelenti, hogy a valódi idő eltér az igeidőtől.

És van itt még valami, ami megkavarja a magyart tanulókat: az, hogy a magyar nyelvben egész egyszerűen nincs a jövő időnek kifejezett jele. Igealakokkal, határozókkal képezzük (miközben az értelmezhetetlenül nehéznek tűnő angolban jól látható)

Igeidők világszerte

Azért is nehéz a tökéletes fordítás (és azért érdemes fordítóirodához hoznod a fordítást), mert az eltérő nyelvek használatos igeidői eltérnek. Bár a legtöbb nyelvben van jelen, múlt és jövő idő, de vannak olyan nyelvek is, ahol nincsenek éles határok.

Az angol nyelv: rengeteg igeidő

Akik angolt tanulnak, mindig megdöbbennek azon, hogy 12 féle igeidőt használ a nyelv. Teljesen máshogy mondják (pedig jelen idő lesz az összes), hogy tévét néznek; szeretek tévézni / Tévét nézek (éppen), vagy Józsi 3 órája nézi a tévét. Mind mind jelen idő, de mást és mást mutatnak. Az egyik esetben ebben a pillanatban nézel tévét, máskor szereted a tévénézést, megint máskor meghatározzuk Józsi milyen régóta nézi a tévét: 3 órája, tehát most is azt csinálja, csak már régebben elkezdte.

És ezek még csak az alapok mert van 4 múltidő, és 4 jövő idő is, ahol például olyan nüanszok döntenek, mint hogy „Jövő hónnapban már 2 éve fog ott dolgozni”, ami „befejezett” jövő idő vagy a Holnap nem dolgozom: ami szintén a jövőre mutat, de nem befejezett, hisz el sem kezdted.

Ahhoz, hogy egy igényes – esetleg szépirodalmi írásodban – idegen nyelven is tökéletesen fejezd ki magad, lehet, hogy érdemes fordítóirodához fordulnod, mert mi minden esettel teljesen tisztában vagyunk.

Nyelvek igeidő nélkül:

Itt vannak aztán azok a különös nyelvek, ahol nincs is igeidő. Sokan gondolják, hogy a kínai a legnehezebb nyelv, az igazság azonban az, hogy sem ragozás,  sem igeidő nincs. Az igék adott, konkrét formában kapnak helyet a mondatokban, így kizárólag az alakjukból nem meghatározható az idő. Épp attól nehéz mert a szövegkörnyezetből kell kisilabizálnod azt, hogy ez régen (milyen régen) történt, vagy a jövőben (de akkor mikor) fog? De nem a kínai az egyetlen ilyen nyelv: a thai és a vietnámi is ilyen.

Ne legyen kavarodás

Szakszövegekben is megjelennek az igeidők. Bár tény, hogy többnyire a javaslatokat és az ellenjavaslatokat kijelentő mondatokban fogalmazzuk meg, az a legjobb, ha felkérsz egy fordítóirodát, aki segít neked akár az írásbeli akár a szóbeli kommunikációban. Mi szívesen fordítunk, tolmácsolunk neked. Vedd fel velünk a kapcsolatot.