Ebben a cikkben megosztunk néhány dolgot a fordítás művészetéről. Olyan dolgokra fogunk kitérni, amik bár intuitívan beláthatóak, nem mindig egyértelműek. Dolgok, amikről nem szoktunk beszélni. Izgalmas lesz, kicsit belelátsz a fordítók életébe.

A fordítóiroda „titka”

Az az igazság, hogy minden fordítóiroda fordítókból áll, azaz olyan emberekből, akik az adott nyelvet és a célnyelvet is ismerik, fordítani tudnak. Éppen ezért ez a cikk a fordítóirodákról szól, de inkább a fordítókról. Oké, csapjunk bele, mert egyre csak bonyolódik a helyzet.

Az első fordítóirodai titok: a kompromisszumok.

Mint minden jó kapcsolat a nyelvek közötti fordítás is a kompromisszumokról szól. Mindeddig, míg nem lesz olyan kifinomult a mesterséges intelligencia, hogy ezt az – egyébként többszörösen alá- és fölérendelt – mondatot tökéletesen lefordítsa, addig mindig szükség lesz apróbb kompromisszumokra – főleg a mondatszerkezetet illetően. Ez az első „mocskos” titok, azaz az, hogy gyakran hozunk kompromisszumokat annak érdekében, hogy egy szöveg jól működőn, kellően olvasmányos legyen.

More than words. 3 szó, és máris kihívás a fordítónak, egy kompromisszum helyzet, hiszen szó szerinti fordításban ez azt jelenti, hogy „több, mint szavak”. De természetesen nem ezt jelenti: szövegkörnyezettől függően jelentheti, hogy szavakon túl – például. Itt a fordító feladata eldönteni, hogy az adott írás és a közönség szempontjából milyen árnyalatok relevánsak, és egyensúlyt teremteni aközött, hogy mit kell hűen visszaadni (az olvashatóság rovására), és mi az, ami erős kompromisszumot igényel.

A második fordítóirodai titok: nem a miénk a döntő szó

Tételezzük fel, hogy hosszú napokat töltesz el egy szöveggel. Úgy véled, hogy kész a mesterműved hiszen tökéletes a fordítás sikerült átültetned az anyanyelvre. A kulturális árnyalatok a helyén vannak, a szöveg gördülékeny és olvasható, olyan mintha eredetileg is a célnyelven írta volna valaki.  Azt gondolhatnánk, hogy készen vagyunk, de nem. A legtöbb (komolyabb) fordítás következő lépése a szerkesztő és a korrektor, lektor. Nekik mindannyiuknak az a feladata, hogy kicsit belenyúljanak, szerkesszék a munkádat, és még jobbá varázsolják. Gyakori, hogy az előző pontban (vagy bekezdésben) leírtakat máris be kell vetned, és kompromisszumot kell hoznod, mert a szerkesztő, a lektor más és más meglátásokkal bombáz.

A harmadik fordítóirodai titok: van, hogy nemet kell mondani

A marketingesek most azonnal felszisszennek, hogy „de hát az lehetetlen, hiszen nem mondunk nemet munkára, van megoldás hogyan oldjuk meg”, de ez ezen a területen nem igaz. Egy szinkrontolmácsot legfeljebb 45 percenként cserélünk, pihenésre van ideje. A legjobb fordító sem tud napi 16 órát fordítani minden nap, mert elfárad, de van, hogy azért mondunk nemet, mert olyan a fordítandó szöveg ami nem fér bele a szolgáltatásaink közé, akár erkölcsi akár szakmai szempontok miatt. Rendkívül nehéz és megterhelő nemet mondani, hiszen mi megbízástól esünk el, te pedig nem kapod nem a tökéletes fordítást, de néha elengedhetetlen.

Az negyedik fordítóirodai titok: mindenki kritikus

A mai – a közösségi média, a YouTube és a blogok rohanó világában – szinte természetes, hogy a fordításodat kritika éri, és az említett kritikák mennyisége és hevessége általában arányos a fordításod népszerűségével. Minél népszerűbb a téma, annál többet fognak kritizálni. Ha a Harry Potter könyvet fordítod le, azt elolvassák majd 2 000 000-an, sokat beszélgetnek róla, és mindig lesz valaki, aki szerint valamit máshogy kell fordítani. Ha egy 5 oldalas földtani vizsgálatot fordítasz a karsztvizekről: azt kevesen fogják kritizálni. A fordítóirodai titok éppen ebben rejlik: mindent a lehető legjobban kell lefordítanod és el kell viselned a kritikát.

Fordítóirodaként vállaljuk, hogy bármilyen szöveget lefordítjuk egy másik nyelve. Kattints, vedd fel velünk a kapcsolatot.